Már meg sem érzem a napokat,
csak múlnak mellettem hasztalan,
elfutnak a lábujjaim között,
miközben maradékokat gépelek.
Hol van innen a hősi halál,
legalább egy cigarettapakkot adj,
jól mutat majd ez a megjegyzés,
ha elküldöm az önéletrajzomat.
Épülnek sorban az új irodák,
én két ajtó közt megrekedek,
és nézem, ahogyan futkároznak
a megbocsátásra váró emberek.


