Seregély Ágnes novellák, versek, regények

A kocsma

Regényrészlet

Társam azt mondta, hogy valahol a külvárosban áll egy kocsma. Vegetál. Ha azóta be nem nem zárt. Fiatal felnőttként járt ott párszor, aztán két-három évvel ezelőtt újra benézett. Most megint fontos dolga akadt, meg kellett keresnie egy embert. Az emberét. Megkért minket, hogy ugorjunk el vele. Társam barátja mélyeket hallgatott. Tökéletesre pucolt konyhájában álltunk. Egy csavarhúzót babrált. Próbált belőle kipattintani egy behorpadt műanyagdarabot. Addig, amíg véres nem lett a körme.
– Sürgős. Minél előbb meg kell oldanom – jegyezte meg társam gondterhelten.
Mindig, amikor azon a helyen járt, elfogta az otthonosság érzése. Mintha ezer éve és behatóan ismerne minden szegletet. Több részlet szülőfalujának cefreszagú italboltjára emlékeztette. Az óriási, csupasz falakon csak néhány aránytalanul kicsi, ősrégi, szakadt poszter és naptár lógott. Kocsikkal, traktorokat szerelő férfiakkal. Tisztítószereket, pulóvereket reklámozó nőkkel. Utóbbiak a vécé előtt még egyszer megismétlődtek, meztelenül. Az évtizedek során valószínűleg már megszaporodtak a ráncaik, megereszkedett a bőrük, kifehéredett a hajuk.
A székek összevissza álltak. Kényelmetlenek, viseltesek voltak. Egyik-másik olyan rozoga, hogy pár rövidital vagy pancsolt bor után összetörhetett alattunk. Nagyon kellett vigyázni. A célközönség helyi. Lekecmeregtek a környékbeli emeletes házakból. Unatkoztak. Meló után csak tévét nézni lehet. Meg veszekedni az asszonnyal. Akkor inkább ez. Néhányan a szomszéd kerületből jöttek. Ideszoktak, amikor még ugyanabban az osztályban játszott a két focicsapat. Az ellenfelet azóta felpumpálta egy kiapadhatatlanul gazdagnak tűnő milliárdos. Egy felmenője lakhatott az ősidőkben a másik telepen.
Az ilyen kocsmákban mindig lődörgött valaki. Hajnalban, reggel és munkaidőben ugyanúgy. És bár esténként frekventált volt, így is mindig lehetett szabad asztalt találni. Ahogy beléptünk, társam rögtön a pulthoz sétált, és három üveges sört kért a feltűnően fiatal lánytól. Letette elénk. A piát nem hűtötték be, langyos volt. Leült oda, ahová – úgy emlékezett –, mindig is szokott. Előtte kicsit megmozgatta a székét, megnézve, hogy biztonságos-e. Csodálkozott, hogy már nem ismer senkit. A munkásruhában vagy pólóban és rövidgatyában iszogató férfiak elszórt félszavai ritkásan szálltak a levegőben. Egy bort, vagy egy felest kértek. Cigit. A szemük sarkából pillantottak néha felénk.

Fotó: Szabó Judit Erzsébet

– Idegenek – látszott, hogy ezt gondolták magukban. Egy darabig mi is csendben ültünk a teremben. Vártunk.
Az ajtónál két nagydarab férfi és egy szoknyás nő ácsorgott. A helyünkről nem lehetett rendesen látni őket, egy oszlop eltakarta a testüket. Csak félmeztelen lábszáruk és felkarjuk bukkant elő néha. Először suttogva beszéltek. Sziszegtek, mint a kígyók. Aztán viharosan feltüremkedett torkukból a zaklatottság. Felkaptuk a fejünket az üvöltözésre, és enyhén oldalra dőlve figyeltük a dulakodást, amíg egy hangos, elnyújtott hörgés nem szelte át élesen, tisztán az áporodott levegőt. A pultos lány kapcsolt a leggyorsabban.
– Ne itt balhézzatok! – emelte meg a hangját, és egyetlen, határozott, gyors mozdulattal tuszkolta ki a hármast az ajtón. Ráfordította a zárat. A koszfoltos ablakokon keresztül láttuk, ahogyan az egyikük hátából szivárogni kezd a vér.
A vendégek egyhangúan itták tovább az italukat, szívták a fogukat vagy az orrukat. A sarokban egy légy zümmögött.
– Mi történik most? – kérdeztem a lánytól. Rám se nézett, úgy válaszolt.
– Mi történne? Meglátjuk, kijönnek-e a zsaruk. Nem mindig van kedvük. Egyébként pedig mindenki azt csinál, amit akar. Maguk is.

Kapcsolódó írások

A szerzőről

Seregély Ágnes

Prózát és verseket írok, olyan szövegeket, amelyek egyszerű pillanatokat örökítenek meg, de ki is emelnek a hétköznapok monitonitásából. Nézz körül, hátha találsz egy mondatot, amely elkísér egy darabig az utadon.

Seregély Ágnes novellák, versek, regények

Rólam

Prózát és verseket írok, olyan szövegeket, amelyek egyszerű pillanatokat örökítenek meg, de ki is emelnek a hétköznapok monitonitásából...

NÉZD MEG AZ ÍRÁSAIMAT!

Vedd fel velem a kapcsolatot!

Ha kérdésed van, együttműködnél velem, vagy csak írnál pár sort, írj e-mailt.